Kérem, Hölgyek és Urak, ez volt az a helyzet, amikor a második félidő 5. percéig bírtam hanggal nézni a meccset, utána némítottam. El tudják képzelni milyen az - hát persze, hogy el tudják, hiszen ebben az országban ez nem ritka -, amikor egy tehetséges gyermek, bármiben is jobb az átlagnál, már óvodás korától azt hallja a tanító nénitől kezdve a szülőkön át a felzárkóztató tanárig mindenkitől, hogy hagyd fiam/lányom, csináld inkább azt, amit a többiek. Szent-Györgyi Albert már 1930-ban tökéletesen megfogalmazta azt a nemzeti problémát, ami ma este a magyar férfi kézilabda-válogatotton tökéletesen megmutatkozott. (Aki kíváncsi a beszéd teljes szövegére, az itt elolvashatja.)

Sajnos az a több mint 80 éves mondanivaló ma is aktuális. A mai oktatási rendszer, egy, a mindennapokba beleszürkült, ötlettelen, zombi agyú embert "nevel" a fiatalokból. A 8-10 éves gyerekek, akik mozgásigénye óriási, fantáziájuk határtalan, kreativitásuk lenyűgöző, mit tanulnak? Hogyan élj túl 45 percet alvás nélkül. Aki tenni akar, azt is hamar megtanítják, hogy gyermekem, jobban jársz, ha nyugton maradsz, mert csak falakba ütközöl. És ez az a probléma (úgy néz ki nem új keletű), ami nem csak az oktatási rendszerünk legnagyobb baja. Ezek a falak, a kreativitást és a tudást elnyomó szürke falak ott vannak a szülői házban, a politikában, még a legnagyobb cégeknél is, de még egy sarki kisbolt tulajdonosa is nehezen tűri, ha valaki kreatív, új ötletekkel áll elő. Úgysem lesz jobb... Ettől sem változik semmi... Csodák márpedig nincsenek... Egy fecske nem csinál nyarat... Folytathatnám a sort a végtelenségig. Ahogy említettem ezek a mondatok rányomják a bélyegüket az egész életünkre, így sajnos a sportra is.

Ahogy az elején említettem, hang nélkül néztem végig a meccset. Nem bírtam a Mérei-Kotormán-Knézy hármast hallgatni. De nem ők voltak a legnagyobb baj. Ők voltak az utolsó csepp a pohárban. Mocsai Lajossal kezdődött az egész. Az Eb-sorsolás után úgy nyilatkozott, hogy bravúr lenne a továbbjutás. Miért is? Mert a norvégokat az utóbbi időben mindig megvertük (2011-es vb és a 2013-as vb-selejtező), vagy, mert Izlandnak az olimpia óta nem mi vagyunk a kedvencei? Vajon miért lenne bravúr a továbbjutás? Ezzel Mocsai Lajos nyíltan utalt a csapatnak, hogy nyugi, szarok vagytok, mindegy mit csináltok, valószínűleg kiesünk. Mert, ha a továbbjutás bravúr, akkor a kiesés a realitás. Ugyan már! És ezt folytatta Vetési Iván és az egyéb kézilabdázásban jártas "szakemberek" fantasztikusan motiváló nyilatkozataikkal. Én elhiszem, hogy sok probléma van a válogatott körül, sok a sérült és az utánpótlás sem kifejezetten a legjobb, de e mellé a rengeteg baj mellé, minek kreálunk mi magunk is egyet, azzal, hogy az amúgy nagy tudású játékosokat a porig gyalázzuk, azzal, hogy előre leírjuk őket? A Kotormán-Mérei kettős már a szünetben feladta a meccset, amire Knézy a szünet után az egész magyar kézilabdázást megváltó problémafelvetésekkel és 15-20 perces baromságokkal rátett (nem is) egy lapáttal. Na, hát, hogy ezt minek, azt nem tudom megérteni.

Mindenesetre eddig jól kezdtük az Eb-ket, de rosszul fejeztük be. Szóval bizakodom, de addig is a Mocsai "monnyon" le!