Pár perc kézilabda

Elképesztő, hihetetlen, óriási... Ezekkel a szavakkal lehetne csak jellemezni azt az űrkézilabdát, amit a veszprémiek Kielben bemutattak. A hiper-szuper extraklasszis teljesítmény az utolsó 8 perc rövidzárlata miatt "csak" extraklasszissá olvadt a meccs végére.Mínusz 1-ről kezdeni a hazai összecsapást. Ráadásul sok gólos mínusz 1-ről. Igazából ennél szebbet én, laikus szurkolóként el se tudtam volna képzelni. (Na, de nem laikus szurkolóként maradt bennem némi hiányérzet.)

Az első félidő tanítani való volt. Csapatszinten védekezésben elképesztően nagyot alakított a magyar csapat a 15 kapott gól ellenére. Ott sikerült semlegesíteni a németeket, ahol a legerősebbek: a gyorsindításokban, ill. a hihetetlenül gyors labdafelhozatalban. Nem vezettem róla statisztikát, de így is könnyedén megállapítható, hogy a kieli csapat tölti a legkevesebb időt labdával a "semleges zónában". A lendületükkel, sebességükkel vernek tönkre mindenkit a világon. A Veszprém viszont felvette a versenyt ezzel a nagy rohanással, méghozzá nem is akárhogy. Rendre sikerült időben visszazárni, míg a támadásbeli sietség nem járt együtt a pontatlansággal. Az első félidei statisztika alapján a németek mindössze 2 gólt szereztek lerohanásból,a magyar alakulat pedig mindössze 5 labdaeladást vétett. Bírtuk tehát a tempót, megállítottuk a rohanó németeket. A második játékrész számunkra olyan álomszerűen kezdődött, mint amilyen rémálomszerűen végződött. Egy 4-0-ás veszprémi rohammal kezdtük a félidőt, mentünk 5-tel. Gíslason időt is kért, de ez hál' Istennek nem hozott változást, állandósulni látszott az előnyünk. Az online közvetítésben 22-17-nél lefagyott a kép egy jó időre, de egyáltalán nem bántam. Égjen csak bele a laptop monitorjába Nagy László gólöröme (11-szer örülhetett!), és a veszprémi +5 a Bl-címvédő otthonában. A gépezet 28-22-ig álomszerűen működött. Ekkor azonban kétszer egymás után kiküldték Nagyot, a német csapat lendületbe jött a közönségével együtt, így egy 6-0-ás etappal egyenlítettek a hazaiak. Viszont még mindig jobban álltunk, mint amire számítottam a meccs előtt. A forduló góljával végül Narcisse megmentette csapatát egy történelmi vereségtől, így +1-gyel érkezhetnek szombaton, ami több, mint bíztató.

És hogy mi vár ránk a visszavágón? Először is egy a nézhető online adások után kutatás nélküli meccsnézés. Másodszor pedig reméljük, hogy, ahogy mi sem értünk el történelmi sikert Németországban, úgy ők sem fognak nálunk. Eddig ugyanis háromszor játszott Veszprémben a Kiel, és mindháromszor mi örülhettünk. Ráadásul mindig olyan eredménynek, aminek most is nagyon örülnénk (31-30, 39-36, és 23-21). Azzal a fegyelmezett játékkal és egy-két klasszis teljesítménnyel, amivel az első meccsen is előálltunk bizony meg lehet csinálni. Sosem éreztem még olyan közelinek a FF-t, mint most. Hiába a rossz sorsolás (inkább legrosszabb), ezt most meg tudjuk csinálni. 5000 fanatikus szurkoló előtt egyszerűen nem veszíthetünk. Mert valószínűleg "csak" ennyit kell tenni, hisz az az egy gól nem számít, 31-et nem dob a Kiel Veszprémben. Nekünk, szurkolóknak pedig nincs más dolgunk, mint kiszurkolni a továbbjutást. Abban pedig nagyon jók vagyunk!

Hajrá fiúk!